Fókuszban a népdalkincs átörökítése az ének szekció szakmai képzésén

2021.10.05. | Ének hírek, Ének képzések, Landesrat hírek

A Landesrat ének szekciója karnagyok, kórusvezetők részvételével tartotta meg szeptemberi képzését a nemrégiben átadott Landesrat képzésközpontban, a mányi Leimen Házban.

Kreisz László, a Landesrat elnöke elmondta bevezetőjében, hogy a Landesrat vezetősége üdvözli az újító ötleteket, melyet a kórusok kreativitása visz a minősítőkre. A szakmai képzéseken épp ezeket a „jó gyakorlatokat” szeretnék megismertetni, hogy a kórusvezetők hazatérve, új ötletet merítve egyedi tartalommal tölthessék meg alkotásaikat.

Tény, hogy a komfortzóna elhagyása kihívásokkal jár, viszont nem kell tartani az újításoktól, mindaddig amíg hagyományőrző szakmai tudásuk medrében tudják tartani azokat.

A képzés előadói mind olyan a hazai németség által jól ismert egyéniségek voltak, akik kultúrcsoportjukkal egyedi módon dolgozzák fel, jelenítik meg a nemzetiségi hagyományokat. Munkásságukat, produkcióikat jellemzi az igényes szakmaiság, a hatalmas zenei háttértudás, mely biztos alapot nyújt az autentikus értékmentéshez. Közösségformáló személyiségük segíti a hagyományok közösségi megélését, a kórusban éneklés örömteli érzésének megtapasztalását.

Fazekasné Gombár Mónika, az ének szekció alelnöke „A népdalkincsünk archiválása, feldolgozása a gyakorlatban” című előadásában kihangsúlyozta, mennyire fontos szerepe vanaz értékmentésnek.

A sváb népdalok dialektusban történő lejegyzésével megörökítik mindazt a dallamvilágot, melyet őseink szájhagyomány útján adtak át egymásnak. Felhívja a figyelmet, hogy már az utolsó előtti órában járunk, vagyis már alig vannak közöttünk olyan idős emberek, akik még az eredeti sváb nyelven éneklik a dalokat. Nem szabad késlekedni, legfőbb feladatunk ma a dalok gyűjtése és írásban történő lejegyzése, megörökítése az utókor számára.

Mentora és tanára, Hollósi Lajos nyomdokán halad és a sváb dialektusok lejegyzéséről tőle tanultakat alkalmazza a dialektusok kottázásánál. Elmondta, hogy elengedhetetlen, hogy a gyűjtő szakértőként, komoly zenei háttértudással nyúljon a dalokhoz, mert az idősek bár éneklik a dalokat, de nem tudják sajnos azokat lekottázni.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a dialektusban való lejegyzésnél szem előtt kell tartani, hogy mely célcsoportról van szó. Az értékmentés a gyermekek által valósul meg a gyakorlatban, ők viszik tovább a hagyományokat. Ezért fontos, hogy a lejegyzés úgy történjen, hogy azt pl. a kisiskolások is el tudják olvasni, hogy a Mundart versenyekre vihessék magukkal az eredeti sváb dalokat. Ezért javasolja, hogy az irodalmi dialektet alkalmazzák, mely kiejtés szerint jegyzi le a dalokat.

Előadásában kitért a sváb népdalok elemzési szempontjaira, a kottázás aprólékos szabályaira, a tájegységek szerinti változatok sajátosságaira.

Újszerű megközelítésként és egyben előremutató modern adaptációkként említette meg a népdal-feldolgozások lehetőségeit, melyben a Wetschescher Nachtigallen Kórus élen jár. A kórus vezetőjeként az alapvetően egy max. kétszólamú sváb népdalokhoz harmadik és negyedik szólamot ír, mellyel hatásosan színezi, más csengést ad a népdaloknak. Fúvószenekari és ütőhagszeres feldolgozásban is megszólaltattak már dalokat a kórussal.

Előadása zárásaként bemutatta, hogy a Vecsés település alapításának 700. évfordulójára készített rockoperába hogyan illesztette bele a svábok kitelepítésének történetét táncos, énekes adaptációval.

Mindezzel arra buzdít, hogy ne féljenek a karnagyok, kórusvezetők újdonságokat alkalmazni. Kísérletezzenek bátran új hangzással, kísérettel, melyek újszerűségükkel friss lendületet adnak, a jövőbe mutatnak és más rétegek, korosztályok figyelmét hívják fel a sváb nemzetiségi értékekre.

Gräff Albertné Anna, a Dunabogdányi Német Nemzetiségi Óvoda vezetője előadásában bemutatta, hogy német gyermekdalokkal hogyan lehet már óvodáskorban elültetni a hagyományőrzés alapjait.

A képzés többi előadóihoz hasonlóan ő is kiemelte, hogy a sváb tájnyelv bár meg fog szűnni biztosan a mindennapokban, a mi felelősségünk, hogy valamilyen formában gyűjtésben megőrizzük, digitálisan tároljuk.

E célból fogtak össze nemzetiségi óvónő társaival, hogy egy hiánypótló kiadványt készítsenek az óvoda fennállásának 120. évfordulójára, összegyűjtsék a bogdányi sváb gyermekdalokat és videók, hangfelvételek és egy nyomtatott kiadvány formájában kiadják.  Ennek az alkotómunkának a mozzanatait ismertette előadásában. Alapos helyi gyűjtőmunkával rögzítették eredeti tájnyelven énekelték fel a dalokat, mindenki nagy elhivatottsággal tette a dolgát, szívükön viselték ezt a nemes feladatot.

Érdekes megközelítésként, egy klasszikus mesét, – a „Három kismalac” – is feldolgoztak,  átírtak bogdányi sváb nyelvre, melyet aztán bábelőadásként adtak elő a gyerekeknek. Kiemelte, hogy óvodáskorban kétszeresen indokolt a néphagyomány ápolás, mert a gyerek épp olyan észrevétlenül tanulja a gyermekdalokat, mint anyanyelvét.

Krauszné Hommer Zsuzsanna, a Dunaharaszti Blumenstrauss Kórus karnagya „Családi kórus, mint jelenet a színpadon” című előadásában a kórus közösségépítő szerepének fontosságát taglalta, majd bemutatta milyen különös hatást lehet elérni a sváb dalok mozgással egybekötött színpadi adaptációjával.

Részletezte, hogy a mozgásnak milyen nagy szerepe van hangképzésileg, idegrendszerileg és pszichológiailag is az éneklésben, és hogy a „kodalyhub”, milyen praktikus segítséget nyújt szaktanároknak népdalokhoz társított mozgásos gyakorlat gyűjteményével.

Ezt követően a Blumenstrauss kórusnak a minősítőre készült rendhagyó produkcióját mutatta be részletesen, hogy hogyan állt össze, milyen háttérmunkával sikerült színpadra állítani a produkciót. (MINTHA-színház)

Szerinte az nem lehet cél, hogy a dalokat kottákba kapaszkodva elénekeljék a színpadon, hanem az, hogy amint a színpadra lépnek, látszódjon az előadók viselkedésén, hogy tudják miről szól a dal! Ezt segítik a mozgásos elemek, melyek a dal mondanivalóját megelevenítik, a közönség figyelmét éberen tartják, támogatják a mondandó megértését, miközben a tiszta ének hozza a minőségi zenei élményt. A dalok szerinte nem állhatnak vigyázzban a színpadon, fontos, hogy legyen autentikus kisugárzásuk.

Szeretnék, ha előadásuk pozitív példaként állna a kórusvezetők előtt, hogy merjenek újító ötletekkel előállni a dalok előadásakor, öltöztessék fel produkcióikat, hogy azok még kifejezőbbek legyenek.

Kovácsné Fódi Krisztina, az ének szekció elnöke „A magyarországi német dalok eredete és mai felhasználásuk a kórus gyakorlatban” címmel tartotta meg előadását.

A népdalok eredetéről történelmi áttekintést nyújtott, részletezte a dalok csoportosításának szempontjait, ismertette jellemzőiket. Ezt követően a nap központi üzenetét ő is újra kihangsúlyozta: kiemelkedő jelentősége van ma az értékmentésnek, a német nemzetiségi hagyományok megőrzésének, a sváb nyelv fennmaradásának az utókor számára.

Arra buzdítja a kórusvezetőket, hogy lakóhelyük autentikus tájnyelvét addig jegyezzék le, örökítsék meg hangfelvételeken, amíg még közöttünk élnek azok az idősek, akik ezt természetesen használják.

Az énekszekció vezetőjeként a Singwoche továbbképző hét programjába mindig felveszi a résztvevők által is közkedvelt programot, a „Mein Lied” -et. A „Mein Lied” keretében a résztvevők saját területükről, kiadásban még nem megjelent sváb dalokat hoznak magukkal, melyeket ott helyben lejegyeznek és közösen megtanulnak. Az évek során kiderült, hogy bőven van még merítési lehetőség! Érdemes körülnézni otthon és összegyűjteni az értékes, autentikus dallamokat a sváb tájnyelv fennmaradása érdekében.

Egyúttal ösztönözte is a kórusvezetőket a Singwoche-n való részvételre, mely kiváló alkalom arra, hogy a hét végére mintegy 50 áténekelt dallal térhessenek haza közösségeikbe, s színesíthessék kórusuk repertoárját.

A képzés megrendezéséhez köszönjük a Német Szövetségi Belügyminisztérium (BMI) és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata (LDU) támogatását.

Galéria