„Ha a táncunkat nézed, a szívünk szavait hallod.”
Effelől senkinek nem lehetett kétsége, ha a Volkstanzwoche szakmai hét valamely napján a Pécsváradi Vár termeibe bepillantott, még ha csak a Tagesseminar új egynapos képzésének egyikére érkezett is, ugyanis lelkes, tanulni vágyó táncosok figyelemmel hallgatták az előadókat, vagy szorgosan gyakorolták az új koreográfiákat.
Az augusztus első hetében megrendezett idei tánctárborban 20 településről, közel ötvenen fordultak meg a szakmailag kiváló és elhivatott témavezetők előadásain, gyakorlati foglalkozásain.
Ha csak a növekvő létszámot és a jó hangulatú foglakozásokat, esti csapatépítő közös beszélgetéseket nézzük és eltekintünk a résztvevők pozitív véleményeitől, már elmondható, hogy a Volkstanzwoche tavaly megálmodott új képzési koncepciója sikertörténet.
Mindenképp kiemelendő Szabó Julianna, a táncszekció elnökének kreativitása, hosszútávú gondolkodása és a szekció táncszakmai kapcsolatai, melyek segítségével ilyen színvonalas képzést sikerült összeállítani. A tavalyi témák körét bővítve, az azóta felmerült újabb kérdésekre választ keresve, határozták meg az előadások és gyakorlati foglalkozások témáit.
A legfontosabb szakmai célok között szerepelt, hogy a tánccsoportok vezetőinek, gyakorló táncosoknak segítséget nyújthassanak a mindennapi táncos életük szervezéséhez mind tudásanyagban mind módszertanilag.
A „hogyan?” kérdése már a szervezőket is kihívások elé állította, ugyanis az egynapos szemináriumi rendszer miatt rugalmas tematikát kellett kidolgozniuk úgy, hogy az egyes szakmai blokkok önállóan is megállják a helyüket, mivel nem feltétlenül ugyanazok a táncosok vettek részt az adott szemináriumokon, egymást követő napokon.
A szakmai anyag finomhangolására késztette őket a résztvevők különböző tudásszintje is. Fontos szempont volt, hogyha a résztvevők csak alaptudással rendelkeznek, akkor is profitálhassanak a táborból, és hasznos tudást vihessenek haza magukkal.
A hét fő vezérfonala, hogy a szellemi és tánckultúránk, hogyan éljen tovább, hogyan adjuk át az utánunk jövőknek, és hogy feltérképezzük milyen feladataink vannak még ezen a területen. Egy dolog bizonyossá vált, hogy a magyarországi német tánckultúra megőrzése érdekében első és legfontosabb lépés, hogy megfelelő rálátásunk legyen arra, hogy mi az, ami rendelkezésünkre áll. Fel kell fedezni a meglévő anyagokat, gyűjtéseket, forrásokat. Ehhez látni kell az archívumokban, kiadásokban fellelhető táncanyag mellett, hogy milyen archív és helyi anyagok várnak még feldolgozásra. Ezt követően pedig szeretnék, ha ezek a felhasználók felé is megfelelő formátumban hozzáférhetők lehetnének.
A szakmai hét során igyekeztek a környékbeli településekről helyi táncokat megismerni, ehhez kértek fel gyakorló táncoktatókat. A hetet az úgynevezett alaptáncokkal – Grundtänze indították, melyek közül a figurális táncok különböző településeken élő változatait ismertette a mórágyi táncoktató és koreográfus Nagy László. Fontos cél, hogy ezek a táncok ne csak gyermek táncokként éljenek tovább, hanem visszatanítással újra a táncos alkalmak elemeivé váljanak, mint volt ez a régmúltban.
A nap során ezután Wölfling Anett babarci táncokat ismertetett meg a résztvevőkkel és ötletet adott ezek fűzéséhez. Szerdán este a mecseknádasdi táncosok Herneszné Hajdú Zsuzsanna vezetésével, hásságyi táncok motívumait mutatták és tanították be. Csütörtökön Köhlerné Koch Ilona a Cikói gyermekfarsang c. koreográfiájának gyermektáncait hozta magával.
Kedden Mausz Mihály és lánya Mausz Judit, Mausz Mihály véméndi táncokból készített teljes koreográfiját tanította meg a résztvevőknek, valamint Mausz Mihály előadás formájában a történeti áttekintést adott a magyarországi német táncok történetéről és rendszeréről.
A hét közepén a táncok megismerését követte az elméleti tánckoreografálás, a szöveges táncleírás és olvasás.
Szerdán Huszák Gézáné és szigetújfalusi segítői irányításával a szöveges táncleírás és olvasást ismerhették meg egy konkrét koreográfia leírás alapján a jelenlévők. Ennek célja, hogy a már lejegyzett koreográfiák ne merüljenek feledésbe. A képzés lényege, hogy megfelelő segítséget kapjanak az alkotók, gyűjtők ahhoz, hogy a tánckincsünk megőrzése érdekében, történjen meg a művek lejegyzése.
Korom Alexandra szegedi tánckutató, doktorjelölt táncantropológus, már második alkalommal vett részt a szakmai tánchéten és a nemrég publikált kutató munkája alapján a tánckutatás módszertanával ismertette meg a táncosokat, valamint a forrásokkal való kritikus bánásmódra hívta fel figyelmünket. Külön workshop formájában megosztotta a konkrét hajósi kutatói munkája során felmerült buktatókat.
A budaörsi Winhardt Ildikó munkássága során, illetve annak eredményeként, több település Petermann által gyűjtött archív felvételt dolgozott fel. Előadásában saját gyakorlatát mutatta be, valamint a feldolgozott táncokat táncház formájában betanította élő zenei kísérettel.
Az autentikus magyarországi német táncok táncolásához hozzátartozik és elengedhetetlen a megfelelő viselet, a megfelelő zeneválasztás és dalkincs hangsúlyozása.
Ennek érdekében Villányról érkezett Tengler Johanna, aki a vilányi viseletről végzett kutatásáról számolt be és adott jó példát, hogyan kutassuk fel és vizsgáljuk településünk régi öltözködési kultúráját.
Fazekasné Gombár Mónika, Vecsésről, pedig a vecsési dalkincs feljegyzése érdekében végzett munkájáról és annak módszertanáról, valamint a munka eredményeként kiadott daloskönyvről tartott előadást, és tanított dalokat a gyűjteményből vecsési dialektusban.
Kaszás Sándor karmester és a Landesrat zenekari szekció elnöke Sóskútról a magyarországi német népzene jellegzetességeiről beszélt és gyakorlati példákon keresztül szemléltette, hogy a zeneanyag kiválasztásánál mire kell figyelemmel lenni a tárgyi tévedések elkerülése érdekében.
Gyakran kerülnek a csoportvezetők olyan helyzetbe, hogy táncház megtartására kérik fel őket, de annak is meg van a módszertana. Gölcz Mira (Leányvár) gyakorlati foglalkozás keretében mutatta be, a saját jól bevált gyakorlatát.
Szabó Julianna a táncszekció elnöke, előadásában és ismertetőjében a Landesrat „Landesrat – Verlag” projektjéhez táncos oldalról való csatlakozás lehetőségeiről beszélt, mely körvonalazódni látszik. Szeretnének egy digitális tár létrehozását, amelyet olyan tartalommal töltenénk fel, melyek segítik a felhasználókat a magyarországi német tánckincshez való hozzáférésben. Továbbá lehetőséget kínálnának azoknak az alkotóknak, akik szellemi alkotásaikat szívesen közkinccsé tennék. Mindehhez természetesen a szerzői jogvédelem alkalmazása és a felhasználók jogtudatos magatartása elengedhetetlen. Ehhez szükséges a partnerek megfelelő edukálása.
A megfelelő képzési rendszer kialakítása, a gyermekcsoportokkal dolgozó táncoktatók szakmai segítése, az intézményi táncoktatás kérdése, a táncoktatók további képzése is felmerült további megoldandó feladatként. Ennek megoldására ötleteken, kezdeményezéseken gondolkodnak a továbbiakban.
Összességében elmondható, hogy az idei Volkstanzwoche a korábbiakhoz hasonlóan idén is nagyon tartalmas, számos fejlődési lehetőséget kínáló képzésnek bizonyult, mely megtestesíti a Landesrat minőség iránti elkötelezettségét és alátámasztja magas színvonalú képzési rendszerét.
A képzés a Német Szövetségi Belügyminisztérium (BMI) és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata (LdU) Magyarország Kormánya és a Pécsváradi Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatásával valósul meg.